Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete

Ajánlások a kormánynak

Az első Fidesz kormány időszakában megalkotott a 2001-től hatályos Ktv., (vagy ahogy mi mondtuk a közszolgálati életpályatörvény), akkor a karrierelvű és európai színvonalú életpályamodell bevezetését tette lehetővé. Az a törvény garantálta a kiszámíthatóságot, bizonyos mértékben a foglalkoztatási biztonságot, és szavatolta az érdemeken alapuló előmenetelt.

Soha nem vitattuk, hogy a 20 év alatt több mint 100-szor módosított törvény helyébe új jogszabály kell. Meg is született a 2012. március 1-étől hatályos - Közszolgálati tisztviselőkről szóló - törvény. Ennek egyik deklarált célja, a civil és a fegyveres közszolgálat átjárhatóságának megteremtése. A másik jelentős paradigmaváltás: a karrierelvet felváltotta a szolgálati elv.

A Magyary program igen sok bizakodásra adott okot és ma is úgy látjuk, hogy céljait, irányultságát tekintve az érdekképviselet részéről is támogatható. Üdvözlendő volt az, hogy ez a program szakított a "kisebb- és olcsó állam" szlogenjével, ami kizárólag a közszféra ellenesség szítására a közigazgatásban dolgozók presztizsének lejáratására volt alkalmas.

Az általunk elutasított szlogen helyébe egy új "jelzősített állam", a "JÓ ÁLLAM" lépett. A "Jó Állam" megteremtése (szerintünk) feltételezi azt, hogy az államhatalom mindenkori birtokosai - a szolgálati jellegű munkavégzés elrendelése, ezzel kapcsolatos elvárások-, és a mindenre kiterjedő szigorú követelmény támasztás mellett - a jól teljesítő közszolgálati dolgozókat megfelelő védelemben részesítik-, és munkájuk értékével arányos javadalmazást biztosítanak számukra.

Az MKKSZ-nek ezt jelenti a JÓ ÁLLAM, és ebből vezetjük le az új életpálya törvénnyel kapcsolatos alábbi elvárásainkat:

(Az MKKSZ-nek vagy egy 17 évre visszanyúló adatgyűjtése a közigazgatási létszámcsökkentésekről. Ennek alapján állítjuk, hogy valamennyi létszámcsökkentés értelmetlen, felesleges, drága és kudarcos lépés volt. Valószínűsítjük, hogy a létszámcsökkentést elrendelő kormányok is tudták, de szinte minden esetben kizárólag a fiskális szemléletű, fűnyíró elvű szempontok döntöttek. 17 évi tapasztalat szerint a létszámcsökkentések mindig lehetőséget biztosítottak a politikai töltésű, tisztogatás jellegű személycserékre, főleg a vezetői beosztásokban.)

(Az új Kttv-vel kapcsolatban a legnagyobb aggályunk a méltatlanság, a bizalom vesztés és a vezetői értékrendhez történő alkalmazkodás értelmezése körül volt, illetve van. Lehet, hogy kevés idő telt el a hatálybalépés óta, és a tapasztalatok még nem alkalmasak az általánosításra, de mi elérkezettnek látnánk az időt arra, hogy vizsgáljuk e jogintézmények hatását.)

(Az nem vitatható, hogy a jó minőségű közszolgáltatáshoz az ellátandó feladatokkal arányos foglalkoztatotti létszám kell. Szerintünk ebből az következik, hogy a feladatok növekedésével összhangban a többlet feladatokhoz, többlet létszámot kell biztosítani. A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben, amikor egy megüresedő állásra adott esetben több száz jelentkező van, a munkavállalók "tűrőképessége" szinte határtalan. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a munkáltató, ez esetben az állam - legyen az kormánytisztviselő, vagy köztisztviselő munkáltatója - nemcsak tudomásul veszi a törvényes munkaidő díjazás nélküli törvénysértő túllépését, hanem - a sokasodó feladatok végrehajtása, a szervezetek működő képességének megtartása érdekében - azt rendszerszerűen elvárja. Ez az állami szerep hitelességét kérdőjelezi meg, hisz milyen jogon szankcionálja az állam a magánszféra munkáltatóit, ha az állami munkáltatók adott esetben "hivalkodóan" törvénysértők. Napjainkra ez már kritikus helyzeteket teremt, komoly egészségkárosító kockázati tényező, biztos, hogy nem család barát, és sehogy nem illeszthető a "jó állam" ismérvei közé.)

(Gyakorló szakemberek napi tapasztalata az, hogy rendkívül rossz minőségű a jogszabályi környezet. Saláta törvények, gyakori módosítások, visszakereshetetlen jogszabály helyek, fellelhetetlen szabályok, stb.)

Első: a kvalifikáltság
Második: a feladat, a munkakör, a felelősség tartalma
Harmadik: a teljesítmény
Negyedik: a szolgálati idő

(Minden kétséget kizáróan van értéke a munkatapasztalatnak a szakmai jártasságnak is, amit csak bizonyos idő után lehet megszerezni. Ez nem az idő múlásának a díjazása, hanem annak a többlettudásnak, vagy kompetencia többletnek a rendszerszerű elismerése, amely függ a szolgálati időtől. A munkakör érték alapú díjazás bevezetésével kapcsolatos aggályaink - minden bizonnyal - a tájékozottság hiányából adódik. Nem ismert számunkra az, hogy hogyan fog történni az új rendszer bevezetése lesz e valamilyen átmenet, az adott munkakörbe történő át/besorolásnak melyek az objektív szakmai ismérvei, hogy kell értelmezni a kapcsolt munkakörökben dolgozó besorolását, stb.)

Az MKKSZ indokoltnak tartja azt, hogy a közszféra munkavállalói számára megmaradjanak (vagy visszatérjenek) a sajátos (nemzetközi gyakorlatban is meglévő) közszolgálati juttatások. Ilyennek tekintjük pl. a jubileumi jutalmat, a 13. havi illetményt, a kedvezményes utazást, a kötelező bankszámla fenntartás költségeinek átvállalását, és az egyes ágazatok (intézmények) munkavállalói számára biztosított speciális, vagy helyi kedvezményeket.

(Csak emlékeztetőül:

• csökkent az átlagoshoz képest hosszabb felmondási idő, a magasabb összegű végkielégítés,
• megszűnt a 13. havi fizetés
• változtak a jubileumi jutalomra való jogosultság feltételei
• napjainkra már fogalmilag is eltűnt a rekreációs szabadság
• eltűntek az olyan alanyi jogon járó juttatások, mint ruhapénz, étkezési hozzájárulás, stb.
• lényegében megszűnt, vagy nagyon-nagyon jelentősen csökkentek az utazási kedvezmények
• fokozatosan kimúlt a kedvezményes üdülés lehetősége
• nincsenek már azok a béren kívüli juttatások, amelyek akár a gyermek intézmények igénybevételét, sport és szabadidős létesítmények használatát, vagy más egyéb a munkáltató által biztosítható kedvezményeket jelentették, és itt nem is említjük a pénzbeli juttatásokat, az egészségpénztári támogatást, vagy azt, hogy olyan juttatásokat sem adnak, amit viszont a törvény ír elő, mint például a képernyő előtt szükséges védőeszközök.)

Az MKKSZ azonosul azzal a törvényi követelménnyel, amely a Kttv preambulumában olvasható, nevezetesen: azzal, hogy a tisztviselők Magyarország érdekeit szolgálják, legyen értékelvű közszolgálati tisztviselői hivatás, a tisztviselők hivatalukhoz méltó kötelességtudatos magatartást tanúsítsanak, és mindezek fejében az állam kiszámítható életpályát nyújt a számukra. Elfogadjuk azt is, hogy a köz szolgálata nem egyszerűen csak egy munkahely, sőt több, mint hivatás, ez szolgálat! Ez esetben még inkább indokolt, hogy ennek a szolgálatnak legyenek komparatív előnyei. Mi az életpálya szerves részének tartjuk a komparatív előnyöket, beleértve az aktív pályafutás befejezése utáni időkre szóló munkahelyi közösséghez való kötődés intézményesített eszközeit, és egyéb gondozást is. (Ma sem érthető számunkra, hogy a nyugdíjasokkal való foglalkozás lehetőségeit miért törölte a jogalkotó?)

A komparatív előnynek tekintjük, és ezért szakmai javaslatainkkal támogatjuk azt a kormányzati elképzelést, hogy (akár a 2001-2002. évi szabályok "felélesztésével") a közszolgálati munkavállalók számára legyen lehetőség kedvezményes lakáscélú hitelek igénybevételére.

Az MKKSZ a színvonalas és az esélyegyenlőséget megteremtő közszolgálati szociálpolitika megteremtésében érdekelt. Az egységes, a kötelező szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás jelenti a közszolgálati munkavállalók számára is a megfelelő biztonságot. Ennek alapvető jelentőségét nem megkérdőjelezve az MKKSZ tárgyalásokat kezdeményez annak érdekében, hogy az állam - mint a tényleges munkáltató - a közszféra munkavállalói számára hozzon létre (működtessen) sajátos szolgáltatásokat nyújtó egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási rendszert.

A közszolgálati munkahelyeken is fokozódik a munkavédelem és a munkabiztonság jelentősége. Ezt felismerve tartjuk elengedhetetlennek, hogy a munkavállalók - munkáltatói közreműködéssel - rendszeresen vegyenek (vehessenek) részt munkaegészségügyi és általános egészségügyi szűrővizsgálatokon.

Az eredményes, szakszerű munkavégzés az állampolgárok megelégedettségét kiváltó szolgáltatás, a kulturált munkakapcsolatok előfeltétele a kiegyensúlyozott munkahelyi légkör, a munkavállalói kiszolgáltatottsági érzet kiküszöbölése (vagy jelentős csökkentése). Az MKKSZ elengedhetetlennek tartja, hogy - az Európai Szociális Karta vonatkozó szabályainak alkalmazásában - az állami foglalkoztatók legyenek példamutatóak a munkahelyi stressz csökkentése tekintetében.

(Általános tapasztalat az, hogy a válságkezelés ott volt eredményes, és mindenki számára elfogadható megoldásokat jelentő, ahol széleskörű, a szociális partnereket érdemi módon kezelő érdekegyeztetés történt. Az új munkatörvénykönyve által a munkáltatóknak biztosított szinte "korlátlan hatáskör" a munka világában nem hozott eredményeket, rontotta a versenyképességet, a gazdasági teljesítményt, és megbontotta a munkabékét.)

A partnerség alatt az MKKSZ nem egyenlőséget ért. Az a rend, hogy a munkáltató birtokolja az erőforrások döntő többségét, legyen az anyagi, szellemi, humánkapacitás, információs többlet, szervezeti előny, lobbi előny, hálózati előny, stb. Éppen ezért érdekes az a felvetés, hogy ennyi előny birtokában mégis miért érdeke a munkáltatónak (esetünkben az állam képviselőinek) leülni a tárgyalóasztalhoz? Rendkívül egyszerű a válasz! Az összes erőforrás használhatatlan, vagy holt tőke, ha nincs meg az azt működtető emberi tényező közös érdekeltsége.

Készítette:
Boros Péterné