Kedves Kollégák!
Soha nem látott helyzet soha nem látott feladatok elé állít mindenkit. Sokat hallunk az egészségügyi erőfeszítésekről – és valóban le a kalappal a gyógyítás élén álló szakemberek előtt – ám kevesebbet, sokkal kevesebbet a szociális szakma hőseiről.
Azokról a kollégákról, akik nem hagyják magára a legkiszolgáltatottabbakat, az idős embereket. Akik – miután megfőztek az otthon lévő gyerekeknek – mennek a veszélyek ellenére is: napi tisztázás, étkezésben segítés, gyógyszer kiváltás nem maradhat el! Akik a gyermekotthonokban, lakásotthonokban, kényszer-karanténban rekedt sok ezer ellátott gyermek és fiatal életét próbálják normalizálni. Akik óriási fegyelemmel védik az idős, beteg vagy fogyatékossággal élő lakóikat a számukra sokkal veszélyesebb vírusoktól.
A szociális segítés, gondoskodás nem állhat le!
És Ti, intézményvezetők, szakdolgozók és az ágazat minden kollegája ebben a kifeszített helyzetben – az alapvetően rossz körülmények mellett is – az Embert, a kiszolgáltatott, ránk bízott rászoruló embert mentitek, óvjátok, vigyázzátok. Nap, mint nap, a legtöbbször lehetetlen feltételek mellett is.
Több száz olyan önkormányzatról tudunk, ahol minden intézményt bezártak már, de a helyi idősek életminőségének fenntartásában, az otthoni karantén körülményeinek biztosításában a házi gondozásban dolgozó kollégákra számítanak. Mert a szociálisokra mindig lehet számítani!
Nagyon reméljük, és eszközeinkhez mérten teszünk is érte, hogy ezt az emberfeletti munkát a krízis után se felejtsük el, s tegyük láthatóbbá a teljes társadalom előtt. De a megbecsülés az önbecsüléssel kezdődik – legyetek nagyon büszkék óriási teljesítményetekre! Mi nagyon büszkék vagyunk Rátok!
Vigyáztok másokra, vigyázzunk egymásra!
KÖSZÖNJÜK A SZOCIÁLIS SZAKMA HŐSEINEK!
A Szociális Vezetőképzés csapata
