Tisztelt MKKSZ!

A vitaindító kezdeményezést az alábbi gondolatokkal egészíteném ki:
A hazai közigazgatásban – különösen a területi közigazgatás frontvonalát jelentő kormányablakokban – végbement strukturális változások komoly feszültséget generáltak a feladatok volumene és az azokért járó javadalmazás között. 

A kormányablakok 2015-ös indulása óta az ügyfélforgalom és az elintézendő ügytípusok száma folyamatosan emelkedett. Ezzel párhuzamosan az elektronikus iratkezelés bevezetésével a háttértámogató (ügykezelői) munkakörök megszűntek, így a fizikai ügyfélkiszolgálás, a döntéshozatal, az érdemi ügyintézés és a teljes adminisztráció egyetlen kormánytisztviselő vállára nehezedik. A heti 3-4 óra ügyfélmentes idő teljesen elégtelen a felgyülemlett digitális iratanyag feldolgozására, ami állandósult időpréshez és  stresszhez vezet.

A 2018. évi CXXV. törvény bevezette a sávos bérrendszert, amely megszüntette az objektív, életkoron és szolgálati időn alapuló automatikus előmenetelt.

• A garanciák hiánya: A törvény csupán egy tág bérsávot (minimum-maximum összeget) határoz meg.
• A maradékelv működése: Bár a kormányzati kommunikáció fix százalékos bérfejlesztéseket jelent be , de a gyakorlati megvalósítás a helyi intézményi bértömeg-elosztáson múlik. Ha a felsővezetés belső elvek alapján differenciál, az ügyfelekkel közvetlenül érintkező tisztviselők reálértéken sokszor csak a beígért összeg töredékét kapják meg. Az eddig megvalósult béremelések meg sem közelítik az infláció mértékét!!

Az álláshelyi elismerés megszüntetése (2022)

Kit. 144. § [Az álláshelyi elismerés]
(1)187 A kormánytisztviselő szolgálati ideje alapján álláshelyi elismerésre jogosult, amelynek mértéke
a)188 öt év álláshelyen töltött idő esetén háromhavi,
b)189 tíz év álláshelyen töltött idő esetén háromhavi,
c)190 tizenöt év álláshelyen töltött idő esetén hathavi,
d)191 húsz év álláshelyen töltött idő esetén hathavi,
e)192 huszonöt év álláshelyen töltött idő esetén kilenchavi,
f)193 harminc év álláshelyen töltött idő esetén kilenchavi,
g)194 harmincöt év álláshelyen töltött idő esetén huszonnégyhavi, és ezt követő minden öt év álláshelyen töltött idő esetén további öthavi illetménynek megfelelő összeg.
(2) Az álláshelyi elismerésre jogosító idő megállapításánál az egy adott álláshelyen eltöltött időt kell figyelembe venni.

A lojalitást elismerő Kit. 144. §-ának (álláshelyi elismerés) 2022-es hatálytalanítása morális törést okozott a karriertervezésben. Ez a passzus 5 évente többhavi garantált illetményt biztosított volna az azonos pozícióban maradóknak. Eltörlésével a hosszú távú elköteleződés anyagi motivációja veszett el. Szerzett jogok csendes elvonása (Kit. 144. §): A lojalitást és a pályán maradást premizáló álláshelyi elismerés intézményének 2022. július 28-i hatálytalanítása – közvetlenül a kifizetések 2023-as esedékessége előtt, érdemi szakszervezeti egyeztetés és munkavállalói tájékoztatás és bérrendezés nélkül – súlyos morális válságot és a kiszámíthatóság teljes elvesztését okozta a tisztviselői karban.  Ezt tetézi, hogy a cafeteria-keret sok helyen évek óta a bruttó 200 000 Ft-os szinten stagnál, ami a kumulált infláció miatt reálértékének több mint felét elveszítette.

Amikor egy állami tisztviselőnek egy elromlott háztartási gép, egy hirtelen jött orvosi számla vagy az autó javítása egzisztenciális krízist okoz, ott a közszolgálati életpálya alapjai remegnek meg. Ez a kontraszt mutatja meg a rendszer legfájóbb pontját: miközben a kormányablakok munkatársaitól maximális szakmai felkészültséget, jogszabályi precizitást és ügyfélközpontúságot várnak el, a javadalmazásuk mára elveszítette a megélhetési biztonság nyújtásának alapvető funkcióját.

Az évi nettó 1 000 000 forintos otthontámogatási juttatás jelenlegi szabályozása sajnálatos módon mélyíti a kormánytisztviselői karon belüli társadalmi és anyagi különbségeket. A program konstrukciója közvetlenül hátrányos helyzetbe hozza azokat a tisztviselőket, akik családi szerkezetük vagy jövedelmi viszonyaik miatt eleve sebezhetőbbek.

A támogatási rendszer legsúlyosabb visszásságai az alábbi pontokban összegezhetők:

• Szerkezeti diszkrimináció: A juttatás igénybevételének kötelező feltétele a meglévő vagy újonnan felvett lakáshitel. Ez a kitétel automatikusan kizárja a támogatásból azokat a tisztviselőket, akik nem rendelkeznek hitellel, vagy anyagi helyzetükből adódóan eleve nem hitelképesek. (erre korábban az MKKSZ is felhívta a figyelmet)
• Az egyedülállók és egyedülálló szülők ellehetetlenítése:  a jelenlegi kiszámíthatatlan gazdasági környezetben és a kormánytisztviselői alapbérek mellett a hitelfelvétel nemcsak realitás nélküli, de vállalhatatlan egzisztenciális kockázatot is jelentene. Így a rendszer pontosan attól a rétegtől vonja meg a segítséget, amely a leginkább rászorulna.
• A rászorultsági elv hiánya: Felmérések és tapasztalatok alapján a tisztviselői kar alsó bérsávjaiban dolgozóknak csupán elenyésző százaléka tud élni ezzel a lehetőséggel. A program nem a valós szociális rászorultságot kompenzálja, hanem de facto egy olyan „ajándékká” válik, amelyet zömmel a stabilabb anyagi háttérrel rendelkező kollégák tudnak realizálni.
• A kompenzáció teljes hiánya: Azok a munkavállalók, akik lakáshitel hiányában kimaradnak a programból – vagy mert eleve nem kaptak kölcsönt, vagy mert korábban már saját erőből visszafizették azt –, semmilyen alternatív juttatásban vagy kiegyenlítő támogatásban nem részesülnek.
• A jelenlegi struktúra nem csökkenti, hanem növeli a feszültséget. Igazságos és diszkriminációmentes megoldást kizárólag az jelentene, ha a hitellel nem rendelkező tisztviselők – különösen a hátrányos helyzetű, egyedülálló és gyermeket egyedül nevelő szülők – a hiteltörlesztési támogatással egyenértékű, szabad felhasználású lakhatási vagy megélhetési hozzájárulást kaphatnának.

Tisztelettel: egy kormánytisztviselö

Tisztelt MKKSZ!

Örömmel olvastam kezdeményezésüket, melyre ezúton szeretnék néhány pontban reagálni. Egy minisztériumi állást betöltő kormánytisztviselő vagyok.

I. A nehezen nyomon követhető, túlontúl rugalmatlan és indokolatlan különbségeket lehetővé tevő illetményrendszer átalakítása olyan módon, hogy ne "pofára" adják a fizetést, hanem valóban becsüljék meg a szakmaiságot, az elköteleződést, a munkához való hozzáállást és a kormánytisztviselő élethelyzetét is. Igazságosabb szabadság kiosztást, ruhapénzt és cafeteria emelést szeretnénk! Ha elvárják a megfelelő hivatali megjelenést és magas szintű szakmai munkát, akkor biztosítsák hozzá a kellő hátteret is.

II. Töröljék el azt a rendelkezést, hogy a közszolgálatban valamely okból (pl. fel/lemondás, leépítés, átszervezés etc. után) megszűnt álláshely vonatkozásában bizonyos ideignem lehet újra elhelyezkedni a közigazgatásban. Ez elfogadhatatlan versenyhátrányt okoz, valamint indokolatlan beszűkítése a munkavállaló jövőbeli elhelyezkedése kapcsán.

III. Kérjük a munkaidő normális mederbe terelését, vagyis a napi nyolc óra munkaidő bevezetését, az ebédszünet visszaadását, ne kelljen "ledolgozni". Ez a családtól is értékes időt vesz el, a kollégák túl fáradtak és sokszor motiválatlanok, mert túl sokáig kell bent maradni dolgozni. A KAB-oknál a nyitvatartás észszerűsítése is indokolt. A túlóra megfelelő ellentételezése is szükségessé vált. A rendkívül elavult és merev Kit. helyett a közszolgálatban tevékenykedő kollégák számára tolerálhatóbb új jogszabály és illetményrendszer, életpályamodell kialakítása szükséges.

IV. A XXI. században egyre inkább előtérbe tolódik a digitalizáció és az AI, ezért indokolt lenne a kollégák korszerű képzése, a "home office" mondjuk heti egyszer, az elektronikus ügyintézés bővítése "ügyfélbarát" módon - hogy megmaradjon a személyes kapcsolatfelvétel és a személyes ügyintézés élménye és lehetősége. A nehezen teljesíthető és érdektelen NKE Probono továbbképzési kötelezettség felülvizsgálata, átalakítása életszerűbb képzésekké. Olyan programok indítása lenen indokolt, ami az adott szakterületre jellemző és gyakorlatias, valamint biztosítsanak ezek elvégzéséhez munkaidő kedvezményt vagy mentességet. A közigazgatásban számos helyen probléma a nagyarányú fluktuáció és a túlterheltség! Nehezen látható be, hogy miért nem adnak inkább még plusz 1-2 státuszt a munkaterhelés kezelésére, miért kell "megdögleni" például a földhivatalban, vagy a lakástámogatási területen és hasonló hivatalokban...

V. Egyszerűen szeretnénk érezni a megbecsültséget, a megfelelő szervezeti kultúrát, a közszolgálat iránti elhivatottság tiszteletét. Ezek összességében apró, mégis messze túlmutató dolgok lehetnének az utóbbi évek zűrzavaros időszakát követően.

Tisztelettel maradok névtelenséget kérve: egy reménykedő közszolgálati dolgozó

Tisztelt MKKSZ, az önök vitaindító kezdeményezésére – név -, és a teljesség igénye nélkül - az alábbi javaslatokat szeretném tenni:

Munkaidő: Legyen lehetőség a home office-ra, ahol ez lehetséges.

Személy szerint olyan helyen dolgozom (kormányablak), ahol van, hogy egy nap 10 órás a munkaidő, ebben az esetben az ebédszünet mellett jár egy 20 perces pihenőidő is, amit gyakorlatilag lehetetlen kivenni, de ha néha megpróbáljuk, arra is rossz szemmel néznek. A pihenőidőt is le kell dolgozni, ez jó lenne, ha megváltozna. Az ebédidő is számítson bele a munkaidőbe.

Régebben volt olyan rendelkezés, hogy akik egy nap 6 órát meghaladóan folyamatosan számítógép előtti munkavégzést folytatnak, azoknak jár óránként 10 perc pihenő. Ez már nincs, ha rákérdeztünk, az volt a válasz, hogy a ránk vonatkozó jogszabály ezt nem tartalmazza, ezért nem jár. Jó lenne, ha újra járna az óránkénti 10 perc (gyakorlatilag szinte amúgy is megoldhatatlan, hogy éljünk vele).

Egészségbiztosítás: A hivatali dolgozók részére a munkaadó köthetne egészségbiztosítást. Ez azért is lenne jó, mert minden szakmának vannak tipikus egészségügyi ártalmai, amik a hosszú évek alatt komoly egészségkárosodást okozhatnak / okoznak. Ezek alól nem kivétel a hivatali dolgozók sem.

Nyugdíjbiztosítás és nyugdíj, ügyfélszolgálati korkedvezmény: Az egészségbiztosítás mintájára, szükség lenne nyugdíjbiztosításra is, amit szintén a munkáltatónak kellene fizetnie. Évekkel ezelőtt volt szó munkáltatói nyugdíjpillérről, meg is lett ígérve, de az évek során ez nem vált valóra.

Ebben a pontban szeretném elmondani, hogy sok kollégámat láttam már, akik alig várták, hogy végre nyugdíjba mehessenek, és amikor ez megtörtént, akkor szembesültek azzal a ténnyel, hogy megalázóan kevés lett a megállapított nyugdíjuk összege. Szomorú tény, hogy az államigazgatásban (különösen a területi közigazgatásban) dolgozók bére hosszú-hosszú ideje jelentősen elmarad az átlagbértől. Ha valaki 20-30-40 évet az államnak dolgozott és utána nyugdíjba megy, akkor nem csak, hogy a munkavállalása idején nyomorgott, hanem utána nyugdíjasként is…

Fontosnak tartanám, hogy az egyén állami munkaviszonya idejére, a nyugdíjszámításnál az adott - államnak dolgozott - időszakot plusz szorzóval számolják el, pont azért, hogy ha már (adott esetben) az egész életét (hivatástudatból) az államnak szentelte, akkor legalább nyugdíjasként ne kelljen nyomorognia.

Ugyanitt szeretném megemlíteni, hogy minden ügyfélszolgálaton dolgozó személy esetén (de különösen a kormányablakban dolgozók esetén) ha valaki folyamatosan ügyfélszolgálati tevékenységet végez, akkor minden 5 év ügyfélszolgálati tevékenység után kapjon korkedvezményt (fél, vagy akár 1 évet). A korkedvezmény kifejezetten az ügyfélszolgálati tevékenységet ellátó kollégáknak járna. Tehát, ha valaki 30 éven keresztül folyamatosan ügyfélszolgálaton dolgozik, akkor neki 36 év legyen a szolgálati viszonya (5 évenként 1 év korkedvezménnyel számolva), és az illetményét is ennek figyelembevételével állapítsák meg. Továbbá, az államigazgatásból 40 év munkaviszonnyal lehessen elmenni nyugdíjba, nem csak a nők, hanem a férfiak részéről is.

Szabadság: Legyen az alapszabadság mértéke visszaállítva 25 napra. Amikor 25 napról lecsökkentették 20 napra, az volt az indoklás, hogy úgysem tudjuk soha kivenni, ezért túl sok. Szerintem ez nem indoklás. Úgy gondolom, ide tartozik az igazgatási szünet kérdésköre is: ha a bíróságokon el lehet menni 1 hónapra, akkor nem hiszem el, hogy államigazgatásban 2-3 hét nem lenne megoldható (nyáron is).

Ugyanitt szeretném elmondani, hogy valaha rég volt egy nagyon rövid ideig érvényben lévő rendelkezés, ami arról szólt, hogy 10 év folyamatos állami munkaviszony után volt lehetőség 6 hónap idejű, egybefüggő rekreációs szabadságot kivenni. A rendelkezés nagyon rövid ideig volt hatályos. Jó lenne ezt visszahozni.

Támogatások: Volt olyan, hogy szemüveg-támogatás (eltörölték). Volt olyan, hogy elhunyt hozzátartozó esetén temetési segélyt lehetett igényelni (eltörölték). Volt olyan, hogy kamatmentes munkáltatói kölcsön (eltörölték). Jó lenne ezeket visszahozni. Ugyanitt említeném meg a Munkába-járás költségét: Jó lenne, ha a munkába járás költségeit (személygépkocsi) a NAV honlapján található havi összeggel számolnák ki, és nem az éppen aktuális 30Ft/km-es díjjal. Mert a jelenlegi formájában színtiszta ráfizetés.

Röghöz kötés eltörlése: ha valaki az államigazgatáson belül váltani szeretne, akkor csak úgy teheti ezt meg, hogy az új álláshelyén 1 évig semmilyen bérfejlesztést nem kaphat (még akkor sem, ha éppen véletlenül abban évben történik ilyesmi). Igazságtalan.

Digitalizácó és szakrendszerek: Nem tartozik szorosan a témához, de nagyon jó lenne, ha új szakrendszereket fejlesztenének, mert a mostaniak valahogy nem sikerültek túl fényesen. Nagyon jó lenne, ha azoknak az embereknek a véleménye és tapasztalata számítana a fejlesztés során, akik nap mint nap ezekkel a rendszerekkel dolgoznak.

Lehetne egy sokkal ergonómikusabb, gyorsabb, könnyebben kezelhető és egymással magától is kommunikáló szakrendszeri környezetet összehozni, ami a munkavégzés hatékonyságát is nagyságrendekkel növelni tudná, továbbá a papírfelhasználás mértékét valóban csökkentené…mert amióta digitalizálunk, azóta a papírfelhasználás (a jelenlegi formájában) sokkal több lett.

Bérhelyzet, Cafeteria, Elismerések: Nem utolsósorban, a bérhelyzet. Szánalmas. És még szánalmasabb, hogy hosszú-hosszú éve ez a helyzet. Emlékeim szerint, talán úgy a 2000-es évek közepe körül kezdődött a mélyrepülés, ami azóta is töretlenül folytatódik.

Van, aki emlékszik rá, amikor az volt a kommunikáció, hogy az állam először saját magán kell, hogy spóroljon? Továbbá, hogy most meg kell húzni a nadrágszíjat, de majd 2-3 év múlva, ha beindul a gazdasági növekedés, majd sokkal jobb lesz?

Soha nem lett jobb. Csak rosszabb.

A jelenlegi sávos bérrendszer egy gyalázat, valamint a sávokhoz kötődő szabadság mértéke is. Mert ha alacsonyabb sávban van valaki, akkor a szabadsága is kevesebb. A sávos bértábla azonnali eltörlése szükséges! Normális, előre látható, kiszámítható életpálya kell!

Elég volt abból, hogy az állam mindig a saját munkavállalóin spórol, más területeken pedig szórja a pénzt! És nem igaz, hogy nincs a bérfejlesztésre anyagi forrás. Van, csak politikai akarat nincs, hogy megadják.

Továbbá, egyenlő munkáért egyenlő bért kérünk! Néhány éve úgy történt némi bérfejlesztés, hogy megyékre lebontva megnézték, mennyi az adott megyére jellemző átlagbár és ahhoz közelítették hozzá a kormánytisztviselői bért (mondván, ez helyi szinten jónak számít…)

Ezenkívül jó lenne, ha visszahoznák a 13.havi bért, továbbá a Cafeteria összegét jelentősen emelnék.

Ha jól emlékszem, nem is olyan rég létezett olyan, hogy álláshelyi elismerés. Ez hasonló volt, mint a jubileumi jutalom, de érdekes módon, mire valaki igénybe tudta volna venni, hatályát vesztette. Ez minden ötödik évben járt volna, amit a munkavállaló egy helyen töltött. Jó lenne, ha visszamenőleg igénybe lehetne venni.

Töröljék el, hogy másodállást csak külön engedéllyel lehet vállalni.

A ruhapénznek örülnénk, ha lenne, de ne legyen hozzá tartozó dress code (mint most pl. a kormányablakban). Szerintem tudunk elegánsan öltözni dress code nélkül is.

Köszönettel

Korábbi vélemények:

A közigazgatás reformja - a vitaindító kezdeményezésre küldött válaszok

A közigazgatás reformja - a vitaindító kezdeményezésre küldött válaszok (2)

A közigazgatás reformja - a vitaindító kezdeményezésre küldött válaszok (3)