Az MKKSZ Fiatalok Képviseletének augusztus 12-i Fórumán is Dura Mirjam gyakorlataival tettük színesebbé a napot, könnyedebbé és érthetőbbé az információkat és önfeledté egymás megismerését. Az egyik gyakorlat során egymás mondatait kiegészítve alkottuk meg a kurta fakú kismalac meséjét, aki éppúgy megunta a banánt, mint mi. Itt olvashatjátok a mesénket. Vegyetek részt ti is a következő mesében!
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy négyszögletű kerek erdő, és ennek az erdőnek a közepén élt a kurta farkú kis malac és két barátja. Ők nagyon szerették a banánt, így aztán el is indultak annak keresésére. Nagy bánatukra nem találtak, ezért úgy döntöttek, külön utakon folytatják a keresést. Az egyik a vasorrú bábához indult, a másik pedig megkeresni a jó tündért. A vasorrú bába feltételt szabott ahhoz, hogy banánt adjon.
– Jé, egy hatalmas banán! – Kiáltotta a kurta farkú kis malac, amikor meglátta. – Bármit megtennék, hogy megszerezzem. – gondolta.
A jótündér viszont túl sok banánt adott a malacoknak, amitől elrontották a gyomrukat. Azt gondolták a vasorrú bábáról, hogy egy boszorkány, főleg miután a malacok kezébe nyomott egy TÉSZ 402-es űrlapot. Ennek kitöltéséhez a jó tündértől kértek segítséget. Viszont a tündér tovább küldte őket a szakácshoz, hogy csináljon belőle banánt. De a szakács csak pálinkát tudott főzni a banánból. Ezt ők nagy szeretettel el is fogyasztották. Ekkor gondolták úgy, hogy csapnak egy hatalmas bulit, aminek végére elfogyott az összes pálinka.
Reggel másnaposan ébredtek és rájöttek, hogy toalettpapír sincs náluk.
– Kellene egy kis banán. – Gondolták a kis malacok.
A gond csak az volt, hogy másnaposan a hátuk közepére nem kívánták a banánt. Ezért döntöttek úgy, hogy keresnek olyan barátokat, akik termesztenek narancsot. De ezen az éghajlaton a narancs nem terem meg. Mekkora szerencse, hogy pálinkát főzni bármilyen más gyümölcsből is lehet.
Összefutottak egy barátjukkal, akinek nagyon-nagyon sok szilvafája volt. Ezek a szilvák viszont nagyon magasan voltak a fákon, ezért el is kezdtek tanakodni, hogy hogyan tudnák megszerezni az édes gyümölcsöt. Röfinek az az ötlete támadt, hogy megkérdezhetnék a nagy medvét a közeli barlangban.
–Vagy kereshetnénk egy másik fát! – Dobta fel az ötletet a kurta farkú malac, de csak azért, mert a medve téli álmot aludt nyáron.
A meggy ültetvényen éppen ott volt a gazda és éppen ráztatta a meggyet, ezért azt javasolta a malacoknak, hogy csináljanak egy képet Instagram-ra azzal a szöveggel, hogy
#vegánmalacok. A gazda célja csak az volt, hogy híresebb legyen a gazdasága.
Itt elgondolkodtak egy pillanatra. - Eszik egyáltalán meggyet a malac? – Kérdezték egymást bámulva.
A válasz nem volt egyértelmű, ezért tovább gondolkodtak.
Úgy alakult, hogy rendeztek egy meggymagköpő versenyt. Ezen a versenyen a kisebb farkú malac nyert, de a nagyobb farkú sokkal boldogabb volt.
– Neked, hogy ment a verseny? – kérdezték a középső farkú malactól.
– Nem túl jól, mivel nem volt már meggye – válaszolta szomorúan.
Mivel se meggy, se medve sem volt belebotlottak a medvehagymába. Mégis inkább banánt kerestek, hiszen annak nincs magja! Amikor megtalálták az imádott banánt nyomban pálinkát főzettek. Utána csak főzték, főzték, főzték és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Az MKKSZ Fiatalok Képviselete tagsága