Idézet egy Facebookon olvasható nyílt levélből név nélkül:
"Hiányérzetem van...
Nagyon sok mindenről, és mindenkiről lehet olvasni mostanában, méltán kiemelve hősiességüket a jelenlegi nehéz időkben (mentősök, egészségügyi dolgozók, bolti eladók stb), akik bizony nem, vagy csak korlátozottan tudják elkerülni a személyes kontaktust más emberekkel, akikben bizony nem tudni, mi lappang...
Ugyanakkor méltatlanul nem esett szó azokról az emberekről, akik - pillanatnyilag ugyan személyes kontaktus nélkül, elektronikus ügyintézés formájában - emberfeletti terhelésnek kitéve erejüket megfeszítve, naponta túlórázva küzdenek azokért a szerencsétlenekért, akik tömegesen veszítették el a munkájukat az elmúlt napokban, és próbálják feldolgozni az irgalmatlan mennyiségű beérkezett kérelmet, hogy a nehéz helyzetbe kerültek legalább egy minimális ellátáshoz juthassanak.
Nem hősök ők, egyszerű emberek, többségükben családanyák, a háttérben, a hivatal pillanatnyi csendjében...
Minden tiszteletem az övék!!!"